Az IKT-szektor ritkán gondol elsőként saját magára, amikor fenntarthatósági szabályokról van szó. A szoftver, a hosting, a felhőalapú szolgáltatások és az IT-szolgáltatás olyan szektornak tűnik, amelynek nincs kéménye. Ez a kép azonban félrevezető. A adatok mögötti számítási teljesítmény, az eszközök ellátási lánca és az energiától valamint a ritka nyersanyagoktól való függés miatt az IKT-vállalatok több fronton is a látókörbe kerülnek egyszerre: energiafelhasználóként, egy hosszú és gyakran átláthatatlan beszerzési láncban vásárlóként, és egyre gyakrabban olyan más szektorok beszállítójaként, amelyeknek maguknak szigorúbb szabályoknak kell megfelelniük. Aki egy nagy ügyfélnek dolgozik a pénzügyi szektorban vagy az építőiparban, az azon ügyfél révén kapja vissza a fenntarthatósági adatokra vonatkozó kérdést, akkor is, ha a saját vállalkozása közvetlenül nem tartozik e szabályok alá.
Az „milyen ESG-szabályok vonatkoznak az IKT-szektorra” kérdésnek nincs egyetlen rögzített válasza, mivel semmilyen szabályt nem kifejezetten az IKT-nek írtak. Az érvényes kötelezettségek több tényező kombinációjából következnek: a vállalkozás mérete, hogy van-e tőzsdei jegyzés, milyen mértékben dolgoznak személyes adatokkal vagy kritikus infrastruktúrával, valamint a pozíció olyan ügyfelek láncában, amelyeknek maguknak jelentési kötelezettségeik vannak. Egy néhány munkavállalót foglalkoztató szoftvercég más rendszer alá tartozik, mint egy felhőszolgáltató, amely kritikus szolgáltatásokat nyújt a pénzügyi szektornak. Ugyanez a bizonytalanság tér vissza azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy milyen ESG-szabályok vonatkoznak a pénzügyi szolgáltatásokra: a szektor neve nem határozza meg a rendszert, a vállalkozás jellemzői viszont igen.
Az európai szabályozás alkotja az alapot, de a tagállamok e szabályozás nemzeti jogba történő átültetésének módja eltér. A méretmeghatározások, a jelentési kötelezettségek hatóköre és a kötelezettségeknek való megfelelés határidői országonként eltérően vannak megfogalmazva. Egy több országban tevékeny IKT-vállalat, vagy egy olyan vállalat, amely egy másik országban lévő anyavállalat révén tartozik csoportos jelentés alá, számára ez azt jelenti, hogy az európai szabály önmagában nem elegendő válasz. A nemzeti kidolgozást mindig mellé kell tenni. Ugyanez a nemzeti kiegészítés szerepet játszik az energiaszektorra vonatkozó ESG-kötelezettségeknél és az ingatlanszektorra vonatkozó szabályoknál: mindig az európai szöveg a kiindulópont, sosem a végpont.
Gyakran visszatérő témák az adatcentrumok és számítási központok energiafelhasználása, a hardver eredete és élettartama, a berendezések beszerzési láncában lévő munkakörülmények, és az a kérdés, hogy kell-e fenntarthatósági adatokat szolgáltatni olyan ügyfeleknek, amelyek maguk jelentéstételi kötelezettség alá esnek. Hogy egy konkrét kötelezettség alkalmazandó-e, az a vállalkozás pontos méretétől, a szektortól, amelynek szállít, és a székhely országától függ. A vonatkozó szabályozás aktuális szövege, a hozzá tartozó küszöbértékekkel és határidőkkel, a jogalkotónál vagy a felelős felügyeleti szervnél található meg; ez a szöveg változik, és egy landing page nem a helye annak, hogy holnap megváltozó küszöbértékeket befagyasszunk.
Az IKT-vállalatok számára a láncban elfoglalt pozíció gyakran meghatározóbb, mint a saját méret. Egy szoftvermegoldásokat szállító beszállító az építőipar számára olyan kérdéseket kap továbbítva a materiálfelhasználásról és a kibocsátásokról, amelyek eredetileg az építőipar kötelezettségeihez tartoznak. Ugyanez a mechanizmus érvényes az energiavállalatok, ingatlanszereplők és pénzügyi intézmények irányába is. Aki nem tudja, milyen információra van szüksége az ügyfélnek ahhoz, hogy megfeleljen saját kötelezettségeinek, azzal gyakran csak késői pillanatban szembesül. Ez egyike azoknak a mintáknak, amelyeket a vállalatokat meglepő jogszabályokkal foglalkozó leírás is bemutat: nem a saját szektor, hanem az ügyfél szektora határozza meg néha, mit kérnek.
Annak ismerete, hogy egy vállalkozás milyen szabályok alá tartozik, az első lépés. A következő kérdés az, hogy a vezetőség ki tudja-e mutatni, hogy ismeri ezeket a kötelezettségeket, hozzárendelte azokat egy tulajdonoshoz, és bizonyítékkal ellátta. Ez a megkülönböztetés a tudás és a kimutathatóság között áll a középpontban annak leírásában, hogyan mutatja ki egy vezetőség, hogy irányítás alatt van: egy kötelezettségekről szóló lista tulajdonos és bizonyíték nélkül a gyakorlatban kevés támaszt ad egy ellenőrzés vagy audit során.
A csrdcompliance.net számára fejlesztés alatt álló Compliance Check ezeket a kötelezettségeket egy vállalkozásonkénti áttekintésben gyűjti össze: melyik szabály alkalmazandó, ki felelős érte a szervezeten belül, milyen bizonyíték szükséges, és melyik kontroll tartozik hozzá. Az eszköz még fejlesztés alatt áll. Aki használni szeretné, amint elérhető lesz, feliratkozhat a várólistára.
Amint világos, hogy milyen kötelezettségek érvényesek és ki felelős értük, természetesen felmerül a kérdés, hogy a végrehajtás mennyi időt vesz igénybe, és mekkora része automatizálható. A bizonyítékok gyűjtése, a dossziék vezetése és az ellenőrzések megismétlése olyan feladatok, amelyek jól felbonthatók. Az FTE TO AI munkaszkennere feladatonként kiszámítja, mekkora részét lehet átvenni AI-val abból a munkából, így a vezetőség nem csak azt tudja, mit kell tenni, hanem valós képet kap arról is, mi marad tartósan időigényes, és mi nem.
Vraag maar welke verplichting op u van toepassing is, en waaraan u dat kunt aantonen.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.