Az üzleti szolgáltatások gyűjtőfogalom ügyvédi irodákra, könyvvizsgálókra, tanácsadókra, mérnöki irodákra, munkaerő-közvetítőkre, marketingügynökségekre és hasonló szereplőkre, amelyek tudást és munkát nyújtanak, nem fizikai terméket. Ez a szektort önmagában is sokszínűvé teszi: egy nagy tanácsadó cég több országban lévő telephelyekkel más kitettséggel bír, mint egy önálló tanácsadó néhány ügyféllel. Amiben a szektor közös nevezőre jut, az a helyzete a láncban. Az üzleti szolgáltatók gyakran olyan nagyobb ügyfelek számára dolgoznak, akik maguk is jelentéstételi kötelezettség alá tartoznak, és ezek az ügyfelek továbbadják az információigényt: a saját környezeti hatásról, a munkakörülményekről, a governance-ről. A szektorra irányuló nyomás egy része tehát nem a saját méretből ered, hanem abból, amit az ügyfeleknek igazolniuk kell a beszállítóikról és szolgáltatóikról.
Hogy egy üzleti szolgáltató maga jelentéstételre köteles-e, az ismert változóktól függ: a munkavállalók száma, az árbevétel, a mérlegfőösszeg, a tőzsdei jegyzés, és hogy a vállalat egy olyan csoport része-e, amely már konszolidált szinten jelent. Egy önmagában kicsi iroda, amely egy nemzetközi szervezet része, mégis bekerülhet az anyavállalat csoportos jelentésébe. Ezenkívül van egy kérdés, amelyet sok szolgáltató alábecsül: mit kér az ügyfél. Egy közepes méretű tanácsadó vagy mérnöki iroda, amely néhány nagy, jelentéstételre köteles ügyfélnek dolgozik, kérdőíveket kap a CO2-ról, a munkakörülményekről és az integritásról a saját működésén belül, még ha nincs is jogszabályi kötelezettsége az irodának magának. Ez a szerződéses nyomás a gyakorlatban néha szigorúbban működik, mint a jogszabály, mivel egy ügyfél saját normákat állíthat, amelyek túllépnek a törvényi minimumon.
Az európai alap mindenki számára egyforma a szektorban, de ahogyan az országok ezt az alapot nemzeti jogszabályokba fordítják, az eltér, és ezt a különbséget rendszeresen alábecsülik. A jelentéstételi kötelezettség küszöbértékei, a csoport pontos definíciója, a felügyeleti szervek szerepe és a nem megfelelés esetén alkalmazott szankciók: ez országonként eltérő, még ha ugyanarról az európai szabályról van szó. Egy olyan szolgáltató számára, amelynek több országban vannak telephelyei vagy leányvállalatai, ez azt jelenti, hogy a kötelezettség telephelyenként másképp alakulhat, míg a működést egy központból irányítják. Aki abból indul ki, hogy a szabály mindenhol ugyanúgy működik, mert az európai irányelv ugyanazt a nevet viseli, az gyakran pontosan azt a pontot hagyja ki, ahol a nemzeti jogalkotó saját határt húzott.
Egy termelő vállalatnál a hangsúly gyakran a fizikai hatáson van: kibocsátás, anyagfelhasználás, hulladék. Az üzleti szolgáltatásoknál a súlypont inkább a governance-en, a munkakörülményeken és azon van, ahogyan a vállalat kezeli az érdekütközést, az adatfeldolgozást és a saját beszállítóit, mint az IT-szolgáltatásokat vagy a létesítménygazdálkodási partnereket. Ez a hangsúlybeli eltérés visszatér hasonló szektoranalízisekben: a kérdések, amelyek az ESG-kötelezettségek az IKT-szektorban témát érintik, közel állnak a tanácsadó cégekéhez, mivel ott is a tudás és a rendszerek jelentik a terméket, nem egy fizikai árucikk. Az ESG-kötelezettségek a pénzügyi szolgáltatásokban esetében ezenkívül egy további felügyeleti réteg is szerepet kap, ami megmutatja, hogy a szolgáltatás jellege maga is meghatározza, mely szabályok érvényesek, a szokásos méretkritériumok mellett. És olyan szektoroknál, amelyeknek fizikai összetevője is van, mint az ESG-kötelezettségek a mezőgazdasági szektorban, a hangsúly ismét máshol van, ami aláhúzza, hogy nincs egységes ellenőrző lista, amely minden szektorra egyformán működik.
Egy irányelv nevének ismerete nem elegendő ahhoz, hogy igazolhatóan kontroll alatt legyünk. Egy vezetőség, CFO vagy General Counsel számára végül az számít, hogy valaki meg tudja mutatni, mely kötelezettség érvényes, ki felelős érte a szervezeten belül, milyen bizonyíték áll rendelkezésre, és milyen kontroll biztosítja, hogy ez a bizonyíték naprakész maradjon. Ez ugyanúgy érvényes egy ügyvédi irodára, mint egy tanácsadó cégre vagy egy munkaerő-közvetítőre. Hogy pontosan hol vannak a küszöbértékek és a határidők, ez rendszeresen változik és országonként eltér; a vonatkozó jogszabály aktuális szövege az a hely, ahol ezt ellenőrizni kell, nem egy fix lista, amely idővel elavulttá válik.
A Compliance Check célja, hogy ezt a lépést megtegyük: nem még egy magyarázat arról, mit jelent egy irányelv, hanem áttekintés arról, mely kötelezettségek relevánsak ehhez a konkrét szervezethez, minden kötelezettséghez egy felelőssel, a hozzá tartozó bizonyítékkal és a kontrollal, amely igazolja, hogy a bizonyíték naprakész. Az üzleti szolgáltatók számára, akiknek saját kötelezettségeikre és ügyfeleik kérdéseire is válaszolniuk kell, ez a megkülönböztetés gyakran a hiányzó darab. Az eszköz, amely ezt az áttekintést elkészíti, még fejlesztés alatt áll; aki ezt igénybe kívánja venni, amint elérhetővé válik, feliratkozhat a várólistára.
Amint tisztázódott, mely kötelezettségek érvényesek, és kinek milyen bizonyítékot kell szolgáltatnia, sok üzleti szolgáltatásban működő szervezetnél egy másik kérdés következik: mennyi automatizálható abból a munkából, amely a bizonyíték összegyűjtéséhez és karbantartásához szükséges. Ez más kérdés, mint hogy melyik szabály érvényes, és ezt a kérdést válaszolja meg az FTE TO AI munkafelmérése: ez feladatonként kiszámítja, mekkora rész vehető át AI által a munkából, így kiderül, hol marad szükség emberekre, és hol tolódik el az ismétlődő munka.
Vraag maar welke verplichting op u van toepassing is, en waaraan u dat kunt aantonen.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.